Magyar prostifilm készült svájci pénzből

A magyar filmesek nem láttak benne semmi fantáziát, de Svájcban úgy gondolták, hogy ideje játékfilmet készíteni a kint dolgozó magyar prostituáltak sorsáról. 1,3 millió frankkal támogatták a Viktória – A Tale of Grace and Greed című filmet, ami magyar szereplőkkel Svájcban készült.

Ha svájci erotikus munkát keresel, az oldalon több munkaajánlat van, nézd át.

2009 körül egyszer csak feltűnt, hogy hirtelen nagyon sok fiatal lány kezdett utazni a vonaton. Látszott rajtuk, hogy nem jómódú családból származnak, és nem a nagymamájukat fogják meglátogatni…

Meséli Maros Anna, a Viktória – A Tale of Grace and Greed című film forgatókönyvének egyik írója. Húsz éve él Svájcban, rendező férje, Men Lareida svájci.

Húsz éve utazgatnak Zürich és Budapest között rendszeresen, így figyeltek fel arra, hogy milyen sok a fiatal nő az este induló járaton. Később persze a városban is észlelték azt, amiről azóta olyan sok cikk, tévériport, dokumentumfilm készült: a magyar prostituáltak tömeges jelenlétét Svájcban. „Zürich egy bizonyos része szinte egyik napról a másikra lett tele magyar szóval. Fiatal nők és az őket futtató férfiak lepték el az utcákat. Ez indított minket arra, hogy elkezdjük kutatni a témát, hogy játékfilmet készítsünk róluk.”

Az anyaggyűjtésben is elsősorban a vonatutak segítettek. „A majdnem 13 órás utakon könnyen kialakul a beszélgetés. Sőt, úgy éreztem, hogy ezek a nők mesélni akarnak az életükről, hogy elképesztő igény van bennük, hogy valaki végre meghallgassa őket. Tőlem nem is nagyon kérdeztek, csak azt, hogy van-e gyerekem, inkább ők meséltek.”

Maros Anna szerint ilyen mélységben, ha az utcán szólítják meg őket, biztosan nem beszéltek volna, hiszen ott dolgozniuk kell, figyelik őket, versenyeznek a kliensekért, stresszhelyzetben vannak. De gyűjtöttek anyagot a filmhez rendőröktől, szociális munkásoktól, a prostituáltak egyesületétől Magyarországon és Svájcban is.

A Viktória – A Tale of Grace and Greed nemrég készült el. Teljes egészében svájci pénzből, de szinte kizárólag magyar színészekkel. Egy pesti roma lány, Viktória (Farkas Franciska) története, aki egy ideig próbál itthon boldogulni, segít a rokonainak zöldséget árulni az aluljárókban, de egyre kevésbé bírja a nyomort és a kilátástalanságot. Látja már kinn dolgozó szomszédait, mindenük megvan, azzal dicsekszenek, hogy ott mennyivel könnyebb az élet. És persze tudnak valakit, aki segít kimenni.

magyar prostifilm 1

Így kerül Viktória Zürichbe, egy jól kiépített, többé-kevésbé olajozottan működő gépezetbe. Papírok, szállás és strici (Nagy Zsolt) gyorsan akad. A szobatársa, Blondie (Stefanovics Angéla) már régóta csinálja, ahogy Marina (Pölöskey Erika) is, aki egyben a stricijük barátnője és a lányok állandó felügyelője. Szabadnap nincs, a pénz jó részét le kell adniuk, a munka nemcsak undorító és megalázó, de veszélyes is. A zürichi utcai prostitúciót a magyarok és magyar romák uralják, Viktória stricijének is vannak feljebbvalói, a rendszerben szinte mindenki kiszolgáltatott valakinek. Van, aki az otthon maradt családjáért dolgozik, van, aki valamilyen szenvedély, drog vagy szerencsejáték miatt, és van, aki érzelmileg függ a futtatójától.

56 prostituáltból 55 magyar

2011-ben meglepő adat került nyilvánosságra: 56 kérelemből, melyet Zürichben legálisan dolgozni kívánó prostituáltak nyújtottak be a svájci hatóságoknak, csak egy olyan volt, amit nem magyar nő adott be. Svájci kutatások szerint a nők jelentős része – de messze nem mind – roma, akiket valamelyik családtagja küldött ki Svájcba dolgozni. Nem egyszer ők tartják el az egész otthon maradt rokonságot. A prostituáltak nagy részének gyerekei vannak, akiknek így szeretnének minél jobb életet biztosítani. A kutatásokban megkérdezett nők tagadták, hogy kényszerítették őket a munkára, mégis többször kiderült, hogy magyar stricik utcai prostitúcióra kényszerítettek és rendszeresen vertek magyar nőket Svájcban.

A magyar nők 2009–2010-ben özönlötték el az országot, elsősorban Zürichet, szinte egyik évről a másikra megsokszorozódott a számuk. Ahogy egyre többen lettek, úgy csökkent az átlagéletkoruk.2011-ben közösen lobbizott Svájcban Balog Zoltán, aki akkor még a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára volt, és Bogárdi Szabó István református püspök azért, hogy az országban a legális prostitúció korhatárát 16-ról emeljék föl 18 évre.

A Magyar Nemzeti Filmalap nem látott fantáziát a történetben, de a svájci állam és Zürich városa igen, így ők 1,3 millió svájci frankkal támogatták a filmet. Maros Anna szerint részben azért, mert a prostitúció és a vele járó bűnözés egyre nagyobb probléma Svájcban.

Azt a zónát, ahol a film játszódik, már be is zárták, most az autómosókhoz hasonló helyen várhatnak a prostituáltak a kliensekre, mert ez a megoldás kicsit biztonságosabb. A film főhőse önként választotta ezt az utat, de sokan emberkereskedelem áldozatai. Maros Anna szerint a Lilja 4-ever című filmtökéletesen bemutatott egy ilyen sorsot, ezért ők a szegénység és kilátástalanság által kikényszerített „szabad akaratból“ hozott döntést, és ennek lehetséges következményeit akarták ábrázolni.

A Viktóriában a profi színészek mellett amatőr vagy többé kevésbé amatőr szereplőket láthatunk, a főszereplő Farkas Franciska például jelnyelvi tolmácsként végzett, modellkedett Király Tamásnál, de dolgozott a Független Színházban is, most éppen a Pinceszínház egyik darabjában látható. A másik roma főszereplőt, Pölöskey Erikát a véletlennek köszönhetik, ő csak egy ismerősét kísérte el a válogatásra. De Stefanovics Angéla és Nagy Zsolt is játszik a filmben. „Egyrészt, mert az anyaggyűjtés ideje alatt azt tapasztaltuk, hogy a prostitúció nem egy specifikusan és kizárólagosan roma ügy, másrészt nagy élmény volt két ilyen nagyszerű színésszel együtt dolgozni”.

magyar prostifilm 2

Farkas Franciskával egy éven keresztül dolgoztak a forgatás előtt, a helyzetgyakorlatokon kívül maga is beállt a sorba, ahol a munkavállalási engedélyeket osztogatják, figyelte az utcai prostitúciót, beszélgetett a zónában dolgozó lányokkal itthon és Zürichben is. „Számunkra fontos volt, hogy a romákat ne kizárólagosan tettesként, illetve ne kizárólagosan áldozatként ábrázoljuk, ahogy ezt filmekben sokszor teszik. A hangsúly az alapvető emberi tulajdonságokon és érzelmeken volt, attól függetlenül, hogy valaki roma vagy nem roma.”

A filmet két fesztiválra is meghívták (a Solothurni Filmfesztiválon a Prix de Soleure nevezetű versenyszekcióba került be, a legjobb humanista témájú film címéért indul, a Max Ophühls Preis Fesztiválon Saarbrückenben szintén a versenyszekcióban vetítik), a január végi fesztiválszereplések után pedig német, svájci és magyar forgalmazókat keresnek. Azt szeretnék, hogy legkésőbb tavasszal, nyár elején a magyar mozikban is bemutassák. (A mozis bemutató után az IndaFilmen is látható lesz a Viktória – A Tale of Grace and Greed.)

 Forrás: index.hu